"Képzeld apa, a múltkor egy újságban láttam ezt az autót! Tudod, mi volt a neve? Lujza, a szeszélyes digó csaj!"

Bevallom őszintén, egy kicsit meglepett ez a mondat, amit a Totalcar parkoló parádéján hallottam, még júniusban, amikor legutóbb kilátogattam oda a már említett szeszélyes járművel.

Minden tiszteletem a Totalcar szervezőié, hogy erőt és fáradtságot nem kímélve folyamatosan szervezik ezeket a találkozókat, mindig új előadókkal, utóbbi időben már tematikával is. Csakhogy egy ideje az volt az érzésem és megfigyelésem, hogy ez az autózás-dolog alapvetően a 30 és 60 év közötti férfiak hobbija, és az ő érdeklődésüknek áll a középpontjában. Ha az autóstalálkozók résztvevői között nők vagy gyerekek felbukkannak, az valószínűleg - tisztelet a kivételnek - sokkal inkább apa hóbortjának támogatói, semmint valódi érdeklődők.

Tök jó, hogy apának van egy ilyen hobbija, gondolják a nők, legalább piálni meg drogozni már nem lesz pénze. :D

A gyerekek meg lesik, amit apjuk mutat, de amennyi inger éri őket - én legalábbis úgy gondoltam - 1 hét múlva már nem is emlékeznek arra, amit láttak.

Ehhez képest jön ez a 8 éves forma gyerek, és mond, amit mond. 

És ez azért érdekes, mert a gyerkőc által említett újság már 2 éve jelent meg.

Tehát amikor én azt hiszem, hogy annyi inger éri a gyerekeket, mert a szülők tabletet adnak a kezükbe, mert addig sem kell velük foglalkozni, addig sem üvölt, és az egyre nagyobb méretű, de egyre kisebb ablakú, sötétített üvegű autóból már nem a tájat, meg a többi autót nézik, mert a kezükben van a tablet virtuális valóságok millióival - akkor az élet arcul csap, és egy 8 éves forma gyerek, 2 év távlatából emlékszik erre a kis sárga gyöszre egy autós újságból.

Divat azon vekengeni, hogy régen minden jobb volt, és bizonyos szempontból ez talán igaz is, de az autóink szerintem egyre jobbak. Nem kell hétvégente apának az autó alatt kushadnia, hogy a következő héten megbízhatóan elvigye a munkába, ami miatt talán kialakulhatott egy erősebb kötődés az autó irányába, ami mondjuk egy mikrohullámú sütő vagy egy hajszárító esetében nem volt elmondható. (Ki emlékszik fejből a hajszárítója vagy a mikrósütőjének a márkájára?) Az emberek többségének az autó az egyik legdrágább vagyontárgya volt, nehéz volt megszerezni, ragaszkodott hozzá, de mostanra az emberek többségének még a 10-20 éves autója is olyan megbízható tud lenni, amire mondjuk a szocialista érában egy Dacia, egy Wartburg, egy Lada tulaj álmodni sem mert. Hány Peugeot 206os, Fiat Punto II, VW Golf 4, Kupola Passat rohangál még mindig a mai forgalomban? Ezek bőven 20 év körüli autók már!

Szóval amikor az emberek többségének az autó is egy sima használati tárgy, nem pedig a szabadság fokmérője, vagy egy szeretett családtag, és a világ arrafelé tart, hogy ez még inkább így legyen (ne legyen motorhang, legyen csendes, az autó menjen magától, ne kelljen a vezetéssel foglalkozni, inkább az instát pörgetném) - akkor joggal tart egy kicsit az ember attól, hogy a benzinvérűség kihal az emberekből. És akkor jön egy ártatlan mondat egy 8 éves gyerkőctől a Parkoló Parádén, és az ember elhiszi, hogy van még remény. Lesz még talán ezután is benzinvérű generáció. Talán akkor is, ha az autókat már villany fogja hajtani. :) 

Tudom, az új generációt már a Youtube szokta megszólítani. De lehet, hogy a gyerkőc is jobban emlékszik az írott betűre, mint a videón látottakra? Pláne, ha ennyi videót néz a gyerkőc, amennyi a Youtubeon van?

 Meglátjuk. Egyelőre marad az írott blog nekem, legalábbis kezdetnek. 

Üdv mindenkinek itt! :)